Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

"Színtelen zöld eszmék"...

"Színtelen zöld eszmék dühödten alszanak".
Járva fekszenek, s az eltiport hangtan-lak
Úgy nyílik, mint romlás virága,
Mézédes tudást bocsát a világra.

Abszolútum marad minden maxima,
Lábra húzható meleg halina,
Vézna, szürke csendek ölelést remélnek,
Miért születtél, ember, mondd, ilyen ledérnek?

Mire való a világ, ha nem ismer szeretetet,
Fekete szivárványban szíved hová teszed?
S az álmok szépről, jóról elvesztek örökre?
"Színtelen zöld eszmék" csiszolnak töröttre!

Emlékszel, Kedvesem, ajaktalan csókra,
Hozzád simuló tündérhabokra,
Emlékszel még pillanatnyi létre,
Esténként suttogott varázsmesékre?

S most egy életnyi értelmetlenségben
Kitaposott háborús aknaösvényen,
Holt testek fölött lebeg az emlék:
Győztek fölöttünk a "színtelen zöld eszmék"...

Nincs sem tér, sem idő, sem folyamat,
Mi megállítaná furcsa fájdalmadat,
Nincs jelentés, csak üres csengése a hangnak,
Mint árva gyermeket, magadra hagytak.

Csend.

Itt repül még a szárnyvesztett hangalak,
"Színtelen zöld eszmék dühödten alszanak".

Az idézett sor Noam Chomsky amerikai nyelvésztől származik

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom