Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Témazáró

Erről mi sohasem beszélünk.
Nem mondjuk el, hogy fáj.
Pedig nyolc év nyomot hagy bennünk,
De búcsúzni - muszáj!
Pedagógus életút- és pálya?
Ez nem lehet csupán: hivatás...

Láttam az izgalmat bennetek,
Ahogy átléptétek az "élet" kapuját,
Ahogy - néha sírva - néha nevetve
Engedtétek el anyu és apu kezét,
S ma már egymás kezét fogjátok,
De ez így is van rendjén.

Erről mi sohasem beszélünk,
A mi dolgunk, hogy új utat keress,
S ha jól sikerült a választásod - örüljünk,
S ha nem, majd okolsz bennünket.
Mi, az általános iskolai tanítók, tanárok,
Mi leszünk az elfelejtett múlt.

Mi már nem iratunk veletek többet,
Nem lesz már kis-, nagydolgozat,
És én bizonyos vagyok benne,
Hogy pár év - és elfelejted arcomat.
Az általános iskola - a kényszer...
Csináljuk, ahogy engedik - dolgunkat...

Óraszámok, módszerek, és témák...
De a lényeg - a gyermek maga!
Aztán ott, az árnyékos oldalon, ott állunk,
A tanáriban azt mondjuk: fiam,
Úgy emlegetünk: az én gyermekeim...
(Egy pár évre "talán" igaz).

Erről mi sohasem beszélünk,
Titkoljuk, hogy nekünk is fáj,
E keserű/édes elválás idején
Csak a lelkünk darabját küldjük
Útitársként, s tudjuk, hogy ezt a
Csomagot elhagyod, egyszer...
- Ha visszaküldöd, mi adjuk tovább...

...a verset a központi felvételi idején...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom