Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Lelkek között

Meleg van még, de a Nap már búcsúzik,
Int még egy sugárral, ahogy lefelé kúszik.
Hazafelé tartok, kezemben aktatáska,
Benne rejtem mindenem, mi kell a robotolásra.

Szép a park most is, fáin az ágak lefelé hajolnak,
Robusztus méretükkel, bárkit eltaposnak.
Az utolsó fénycsóvák táncot járnak rajtuk,
Az embereknek az este alatt eltűnik az arcuk.

Meleg van még, s engem csak egy ing takar,
Sok-sok lélek van itt, ki más-más lelket akar.
Látom őket, mert látom, mi zajlik bennük,
Látom a szemüket, mi pontos lelki tükrük.

Lelkem a lelkükbe hatol, s mintha lassan
Elváltozó szemükből kiköltözne a hajnal.
Ridegen fogják egymás kezét a párok,
Kiket körüljárnak éjjelente hazug létű álmok.

Meleg van még, pedig elterült a csöndes est,
A park zöldjében a jeges lelkek képe fest.
Világítanak a sötétben fagyosan, maguktól reszketve,
Egymásnak hazudnak, s én csak bámulok szeppenve.

Megszeppenve állok eme világi zordság előtt,
Mint kisgyerek a madár mellett, amit apja megölt.
Értetlen arccal nézem a jégcsaplelkeket,
Minden egyes szó, mit valaha ejtenek,
Az én szívemben üt sebet, mert tudom, hogy lelkük között milyen igazat rejtenek.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom