Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Névtelenségben

Névtelenségben úszva
kiáltom a neved hangtalan,
már-már fájó érzelmek közepette
nem találom önmagam.
Azt hittem, az idő segít,
ó, én naiv, majd elmúlik,
s bolond érzéseim tisztára
mossák önmaguk,
s újra csak egy arc leszel
számomra a tömegben.
De nem!
Az érzések tombolnak,
a vágy nő, és gyilkos harcot vívnak
a reménytelenséggel.
S én névtelenségben fuldokolva már
nézem végig a véres csatát.
Nem látsz, s nem tudsz rólam,
nem is tudhatsz,
nevem számodra a titok csupán.
Nem szentelt fejezetet minekünk a sors,
könyvünket senki nem írja,
meg nem született történet vagyunk,
véletlen érzelem,
mely egy pillanattal kezdődött,
és mégis úgy szeretlek?

De nem! Ez nem is szerelem,
csak egy nagy érzelmi káosz a fejemben!
Milyen eszeveszett zűrzavar ez itt bent?
Mosolyt csal az arcra,
és boldogsággal tölt el,
majd egy kést döf beléd mélyen.
Forgatja benned.
Átszövi a gondolataidat minden este,
és úton, útfélen őt keresed mindenkiben,
reménytelen
és egy esélytelen pillantás után
darabokra hullsz ott bent.
Legszebb és legszomorúbb boldogság ez,
mit ember csak érezhet,
lassan öl,
s annál jobban kínoz,
de kedves.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom