Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Még jelen vagyok

Verset már nem írok,
szívemmel nem bírok.
Mintha lassan fáradna el,
s tudná, a vég közel.

Szülinapom után egy nappal
lelombozva, bánattal.
Úgy ülök most ágyamon,
magányos a bánatom.

Éjféltájt a sötétben
igaz valóm nem lelem.
Személyem úgy nyeli el,
hogy senki nem felel.

Oly gyors a változás,
mint a kútba való zuhanás.
De héj! - Ez most végtelen!
A kút fenekét nem lelem.

Kezem most vakon tapogat,
szemem sem lel kiutat.
Szívem csak zuhan tovább,
vajon utolérem alább?

Nem válhatok rabbá,
hiszen RAB VAGYOK!
Rabnak születtem,
mikor helyettem döntöttek a nagyok.

Börtönöm rácsai
mézzel vannak bekenve.
Hozzájuk, mint a légy szárnyai,
úgy tapadnak életem foszlányai.

Összerakni őket nem tudom.
Nézd csak azt, ott!
- A sarokban!
Egy nagy ragacshalom.

Talán ha egyesével
kézbe venném őket újra!
Egy erős szalagra
még felfűzhetném sorba.

De ott várom Én a világost,
hová a fény nem jut el.
Hangom, mi tombol és sikolt,
a mélyben hal el.

2018. február 27.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom