Hibajelentés küldése

Kopogj be!

Büszkeségük ellepte a hó,
Szívük mélyén fagyott könnyfolyó,
Szemükben csak emlék-gyertyafény,
Van is, nincs is bennük szép remény.

Gyűrött arcuk mindent megmutat,
Mit megéltek sok-sok év alatt,
De csak ők olvassák szüntelen,
Éltük regényét a tükörben.

Fehér utcán csilingel a szán,
Behallatszik szívük ablakán,
S felveri a keserű csendet,
Mit a magány bennük felejtett.

Te, akinek van kit ölelned,
Őket talán észre sem veszed,
De ha Jézus kicsit több fényt hoz,
Kopogj be a magányosokhoz!