Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A MAG-titok

Micsoda titkokat rejt e nép,
eredetmondák, ringó regék
és tetszhalott álmaink
kihajtanak-e megint?

Miféle átkok torkába hull
megváltva is megváltatlanul
vadhajtást hozó sarja,
csak igazodni hajtja?

Patrióta, vagy annak tűnő,
idegennel egy levet szűrő,
hamis próféták kora.
Oda templom, iskola.

Langyos lábvíz, fagykár vagy hőség,
köszöntse vastaps korunk "hősét",
éljen minden vak liba -
dobólap a pakliba`.

Ki még remél, az is bolond itt,
anyaöl kísérleti lombik,
gyermekáldás terhe kő,
magzata elvethető.

Vászon és bot, csattogó ütem,
szabadság szele vihart üzen,
fel-felkerengő selyem,
rab madár megtűrt helyen.

Fontolgat, vezére ki legyen?
S hidegen hagyja, ha idegen
dúlja, piszkítja fészkét,
csodára várva néz szét.

Három a hazugság, és a tánc,
szemünkön szürke ég-zománc,
s az eltévedt lovas int,
mellén a téboly: vasing.

Meddőhányó szélén ringató
valónk: lomha léptű hintaló,
ostorral fenyíteném,
gyí, te fakó, gyí, te mén!

Száz év ránk lépett és kirámolt,
múlt harci kedv, volt munkatábor.
Mindig veszt, míg más oszt,
eleségünk hollókoszt.

A remény mákonyos mákvirág,
gubóján pusztulás foga rág,
belső utakon kimért
csapásaink semmiért.

Itt kísért még a rabló idő,
korszakok terhe alatt nem nő
pálma, csak tetű, féreg
nyüzsög, kiszívva véred.

Jóslatba kódolt feltámadás
ígér kései zárszámadást,
s hanton a rög megdobban
kamatos kamatokban.

Anyaföld, termékeny, dús öled
túrják, s vetnek belé kénkövet,
kikél mustárnyi magunk,
és magunknak maradunk.

Mégis Istentől való a kegy,
Uram, irgalmazz, élni engedj,
s a bú súlyát ne rakja
járomba tört inakra.

Ránk pakolt bűnön túl haladtunk,
de feloldozást sose kaptunk,
választ se várva kérdünk,
feltornyosul miértünk.

Vajon honnan ered e tiszta
forrás, meddig kanyarog vissza
e nyers erejű patak?
Medrében csiszolt szavak

úgy gördülnek, bukkannak elő,
mint gyöngysorrá fűzött jade-kő,
mert ősforrás ez a nyelv,
mit isteni terv szentelt.

Megsúgják Szó-Igék, mágiák,
robbantanak parányi máglyát
friss rügyek közel s távol,
Életfán tavasz-mámor

tombol, hiába sorvad gallya,
sötét erő nem győzhet rajta,
mert él és élni akar,
koronája óv, takar.

Mi ez a titok, örök talány,
burkába keményült ősMAGány?
Senki meg ne tekintse,
nimbuszát őrzi kincse.

Magjába rejti, mit sejt e nép,
feledett mondák felfejtenék.
Óvja szűzi oltalom,
zsendüljön hármas halom.

2007. (átírt)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom