Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Fojtó öröm

Szembogárban zakatol a fények metrója,
Titkot őrző, cserfes, néma kígyója.
Lüktető halánték, kidagadó erek,
A semmi, úgy érzem, eléggé kerek.
És teli és súlyos vakum
Mindenen, minden kis résen átjut.
Lemerült a belső akkum,
A filmem bennem lassan átfut.
Bársonyosan trappoló, gyűlölt szerető!
Mondd, az a galád, az az Egy! Hol van ő?!
Örök kérdés, hol van ő, az a mocskos szerető...
Nem őt szánta a teremtő.
De ha nem, hát miért gyötröm őt?
És szerelmével miért gyötör engem Ő?
Mert az ember gyarló,
Tudom, ez nehezen felfogható...
És hát mégis...
A szenvedés oly jó.
Mégis... mégis...
Gyilkos öröm, fojtó...

2018. január 18., Német Laurával közösen írtuk, egy végtelennek tűnő vonatozás alkalmával.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom