Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Reménybe burkolva

Az én szívem volt gyomos kert,
Éltem pedig a búbánat,
Hittem, mindenki haszont les,
Sötét lelkemben gyúlt fáklya,
Hiszen beférkőztél ide,
Mint kinek saját tanyája,
Mély vágásból lett, beforrt seb,
S izzik hajnalfény parázsa.

Ködbe veszett az éj leple,
Még álmatag szemmel nézem,
Ahogy előttem ölt testet
Fényedben úszó jólétem.
Cikáznak reggeli tájban
Szívet perzselő szavaink,
Így találnak majd egymásra,
Ha nem lesznek, csak hamvaink.

De míg kék szemeddel áldasz,
S reményeinkbe burkolod
Majd mind célba érő vágyad,
Addig én őrzöm hű lobod.
Messze még életünk orma,
És még távolabb a mély völgy,
Hova zuhanunk majd gyorsan,
Ha a hegy egyszer kettétört.

pályázat - kendőbe kötve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom