Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Mért?

Mért engedem még mindig,
hogy csókjait lelkembe harapja
még akkor is, ha vérzek?
Mért engedem még mindig,
hogy égő arcom körmével kaparja
szerelmében reménykedve?

Az elfajzott ott vár rám,
úti célom végén. Látom őt:
szájából nyálként csorog a galádság.

Én mégis lelkesen várok
az esőként rám hulló hazugságokra,
hogy könnyítse bizonytalanságom,
hogy remegő ÉN-t adjon nekem,
ami szétesik ezer kis darabra,
mihelyt az igazság napfényre kerül.

Tönkremenni azért, kit kezeimmel el sem érek...

Én még mindig látom azokat a csillagokat,
kik keserűségüket lelkembe merítették,
mikor ő átölelt.
Hallottam a kételyt, de ujjaimmal
befogtam fülemet,
és ígéretét szívembe engedtem.

Kedvessége, gyógyító kedvessége
melengetett s figyelmeztetett,
hogy átölel az éjjel,
majd reggelre elvesztem,
s megint itt leszek ÁRVÁN, EGYEDÜL.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom