Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Nagy remények

Nem szenvedés, félre ne értsd,
Sorsom volt kissé hányatott,
Nem fűztem hozzá nagy reményt,
Az élet így is átkarolt.

Lelkem már fáradt, kifakult,
Pihenni sem tud rendesen,
Minap is kissé fellazult,
Szóltam, a kormányt átveszem.

A világból menekülnék,
Ez hát az én történetem,
Egyre nagyobb a feszültség,
S büszkén ezen is átesem.

Onnan idáig jutottam,
Pedig hosszabbra terveztem,
Ha lenne második évad,
Juthatna új szerep nekem.

De lezárult, a rendező
szemüveges, öreg alak,
Nem való a csatamező -
A tanuk ellent vallanak.

Megváltozott, fehér díszlet,
Mintha havazna a tájra,
Vajon téved a természet,
S havat küld a forró nyárra.

A végső időn változtatnék,
Tapasztaltam sok új dolgot,
Mire való volt a csapszék,
Hol édes bor másnak jutott?

Maradt az első gondolat,
Átitat minden jövendőt,
Eredeti a kézirat,
Mely minden hamisat legyőz.

A történet legelején
Kitartóan lelkes voltam,
Most, hogy túlvagyok a felén,
Csak azt mondom: jó, hogy így van.

Kik velem együtt futottak,
Őket győztesnek jelölöm,
Hogy idáig eljutottam,
Végezetül megköszönöm.

2018. február 18.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom