Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Zuhanás

Emlékszem, nemrég kecses szárnyaiddal a felhőket szeltem,
De nincs többé szárnyam, zuhanok... úgy érzem, elvesztem,
Nem a földre zuhantam, nem az volt a végcél,
A pokolban ébredek, ahol éppen egy démon tép szét,
A neve Múlt, mély sebeket hagyott bennem,
Rabja lettem, fogva tartja sebzett lelkem,
Körülnézve látom társat, a bús Magányt,
Együtt próbálják áttörni kitartásom szűk falát,
Minden egyes nap kínoz ez a két hóhér,
Megadni magam nekik néha úgy érzem, jó érv,
Megszűnne a kín, újra a felhők közt szállnék
Immár angyalként, nemcsak szürke, halandó árnyként,
De ha feladnám, mást kínozna hiányom démona,
Előtted egy tükör, mondd, mit látsz? Bátran nézz oda!
Egykor mosolya volt pajzsom, és szerelmünk a kard,
De már csak én vagyok, hisz ő maradni nem akart,
12 hónap, 4 évszak, több ezer óra,
Bár hinnék a sorsban, hogy ez csak egy próba,
De nem, szerintem ez a büntetésem,
Megérdemlem, én szúrtam szívembe a késem,
Hiába fogom másra, attól nem lesz igaz,
Ott, ahol csak folyó van, hitem nem építhet hidat...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom