Hibajelentés küldése

Impresszió

Fel-felmegyek egyre,
(Szigorú sziklákon át)
Fel, a magas hegyre.
Emelem lábam,
(A szív szúr, sajog a hát)
A teljes magányban.
Felnézek, és látom
A lágy ködök napárnyát
A magas hegyháton.
Lenn hagytam a város
Borzongó bolyzaját:
A csend ragadós, álmos.
A Nap leszállt az égről,
A csúcson állva érzek
Szívbéli dalt régről:

Száraz levélzörgést,
S ha még előbbre lépek:
Távoli mennydörgést...

Állok szembecsukva,
Már nem zsibong az élet.
Mint víz alá bukva:

Szűnik az értelem,
A pillanat elveszett,
S bennem a végtelen.