Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Halotti beszéd

Életünk hajnalán felsírunk először,
életünk alkonyán felsírunk utószor.
Életük hajnalán anyukánk keblén nyugszunk,
életünk alkonyán reményünk az utókor.

Emberek vagyunk, emberképpen is élünk,
emberként születünk, emberként is halunk.
Emberként keressük helyünket az életben,
óriási csodákra mind képesek vagyunk.

Az ember mozgó tárként éli életét,
csak senkit nem érdekel, mikor telik be...
A tárhely csakis az agy, a mozgató a szív,
csak így kerülhetünk az ősi aranykönyvbe.

Látjátok, feleim, mivé lett az ember,
legcsodálatosabb entitásként indult,
s örök rohanásra lett ítélve minden nap,
miközben csodás agya mindentől megtisztult.

Bizony, por és hamu vagyunk, ne tagadjuk,
bizony porból lettünk, és porrá is leszünk...
Jó vicc, az ember soha, soha nem porban élt,
csak mi tehetünk arról, hogy mi is lesz velünk.

De ő tiltott minket egy fa gyümölcsétől,
pihenés édes-savanyú gyümölcse ez,
amibe még senki más nem harapott bele,
de soha nem is kért segítséget bármihez.

Szerelmes barátom, olvasd el versemet,
nem tudom, bár tudnám, hogy mi is az ember,
de csak egyet tudok, azt, hogy én is az vagyok,
meg is születtem, és majd meg is halok egyszer.

Püspökladány, 2018. április vége

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom