Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

El nem érhetlek...

Tűz gyúlt a szívemben,
elégett, többet nem működik.
Halott lett az agyam,
s benne a lényeg összesűrűsödik.

Vad, önös álmok képzete
vezetett el hozzád, édesem,
viaszból készült alakok közül
tűnt ki bennük a formád tévesen.

Benne ragadt szép éned az álmomban,
soha nem lép ki belőle,
erre jöttem rá, félresikerült,
s már senki nem hall felőle.

Rémálom volt ez, csak a szépség
örök rémálma, mely elragadott,
elkapott, meglopott és meghalt
agyam tőle, eszem is elhagyott.

Soha nem szeretett téged a szívem,
csak azt az álmot, mit kitalált?
Soha nem gondolok többet alakodra,
hiába kiabál a mély, kiabál.

Soha nem gondolsz, szívem, szívemre,
soha nem volt jó szándékod, szívem reszket,
a pokol legsötétebb bugyrában
vesszen, kárhozzon el a bűnös lelked.

Akarlak látni, mert vágyak hajtanak,
de nem akarok rád gondolni,
mert az élet utamba áll, és nevet
rajtam, aki kész lenne tombolni.

Eltapostad összetört szívem,
nem érdekel, csak a haszon,
de vesztettél, mert nekem van olyan,
legalább a férgek találkoznak a boncasztalon...

De mi nem, csak akkor, ha kellek neked,
kellek kilátástalan elmédnek,
neked is van ám agyad, csak rosszul használod,
és nem biztos, hogy emberek benne elférnek.

Püspökladány, 2018. május 8.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom