Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Emberi sors

Ki tudna elviselni ily nehéz terhet,
mi oly nagy súllyal nyomja a beteg lelket,
szava nincs, körötte még a csend is néma,
takarója s párnája lett az örök társa.

Már rég békejobbot küldött a halálnak,
már rég nem örül a napok hosszának,
feledné a múltnak sok szép emlékét,
csak fogadná már el az Úr a lelkét.

Hogy jutott eddig, milyen volt az útja,
magányában az sincs, kinek elmondja,
bánatával mindig maga osztozott,
de nem sírt, ha a sors keményen ostorozott.

Én csak nézem, fájdalmában nem osztozom,
ha akarnék sem osztozhatnék e sorson,
sajnálatomból ő sohasem kérne,
lelkét az idő keménnyé edzette.

Kiről szól e fáma, kiért lelkem siráma?
Ember... emberek százai, ezrei,
árvák, a magány foglyai, betegei,
kik a sors által ítéltettek magányra.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom