Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Ószékely Anna-siralom

Háborog a lelkem,
Édes Atyám-Uram!
Mert élek, s éltemben
Bánattá lett utam.

Csala Tornyán állva
Elrebegem neked,
Férjem után vágyva
Kitárom szüvemet:

Mikor Rika vára
Tűztől égett vala,
Atilla Rékája
Mene itt halálba.

Lett ez Ördög-árka
Útja s barázdája,
Romladék lőn Rika
Mind a három vára.

Őszre járt az üdő,
Sok csere- és bikkfa
Lombja alatt, midőn
Rapsán meg a fia

Falut fosztogatva
Halált osztogatta.
Népet sanyargatta,
S rabszolgának adta.

De Rab Rigó Gábor,
Ki hős volt és bátor,
Tatár elé állott,
Teméntelent vágott.

Jobbján Csala párom,
Mózes. Huszár sarja.
Mígnem eccer Gábor
Sarkig érő haja

Az indába hágott,
Tatár kardja marta.
Szíve vértől ázott,
Halál kapta-falta.

Azon nyomban meghótt
E nagyszerű vezér,
Rítt egész Homoród:
"Végünk lett! Elestél!"

Kardját belétetted
Mózesem kezibe,
Nagy szüvét bélelted
Vargyasnak s népinek.

Míg Gábor oldalán
Harcolt én Mózesem,
Bosszúja ont halált
"Kutyafejűeken".

Lába hátranyaklott,
Vánszorgott a teste,
Százszor meghanyatlott.
S én halottnak véltem.

"Egyetlen gyermekem!
Nyisd reám szemedet!
Segítség érkezett!"
Vénasszony képiben.

"Dobrika-Lapi kell!"
Kiáltá Bajnáné.
"A Hegyestetőn lel,
Ki fürge, s nem málé!"

Könyörgött az anyja
Hozzád, Ó, Istenem!
Én, mint a jó ara
Éjszaka sebesen

Tatár nyomát vettem,
S megszöktem sebtiben.
Lűtőn át Felszegen
Csudafüvért mentem.

Ezalatt delelőn
Kigyúlt a Máglya-tűz.
Hegyestető felől
Gomolygott már a füst.

Kustály romvárának
Szemközti oldalán
Bitang csapatának
Élén zörgött Rapsán.

Csala hírét vette:
"Araszol a tatár!"
Bosszúvágy kergette
Sebei vonalán.

"Anna! Hunn vagyol hát?!"
Fakadt ki rám Csala.
"Növény lesz átok rá!
Ha nem hozzátok haza!"

Lárma a faluban,
Kasza-kapa, lándzsa,
Villant a vasvilla,
S menének Rikának.

"Minek mégy el, fiam?
Maradj ehunn, veszteg!
A tatár itt fiall,
Keres az tégedet!"

"Felöl a bánat es,
Hol heverek, ehejt!
Lassabban forr a seb,
Mit Rabsán fia ejt!"

Így elmentem én hát.
Mindenki rettege.
Sose voltam még ták,
Ha jó ügy vezetett!

Atilla várhelyén
Okád tüzet tatár,
S ellenem ág, levél,
Karmolt a rohanás.

Piros hajnal hátán
Támolyogva léptem,
Csala háza táján
Megrettent a szűvem.

Hallottam asszonyok
Jajveszékelését:
"Leányom! Leányom!"
Anyám égzengését.

"Itt vagyok! Itt vagyok!
Édes virágszálam!"
S testem aláhullott,
Nem vitt tovább lábam.

Csala Mózes vetett
Nekem puha ágyat,
Esze mindent sejtett,
S megmarta a bánat.

De amint meglátott,
Ereje duzzadott,
Lelke megáradott,
Kiútra mutatott:

"Kustály kőfalának
Környékén tűz ége!
Almás barlangjának
Termit béfűtsétek!

Lábasjószágokat
Tüstént fel! Vigyétek!
Szénát! Asszonyokat!
Hej! Minden gyermeket!

Anna! Fogd a népet!
S vezesd fel iziben!
Szikrát`se féjts éngem,
Nem`jeszt rám egy sem!"

"Elbírom a lándzsát,
Édes Mózes, én es!"
Tiszteletes kántált,
Lelkes tűzben égett.

Öregek és ífjak
Mind otthon maradtak,
Fehérnépek ríttak
Szerre barlangfalnak.

"Bárcsak még késnének..."
- Kérleltelek akkor -
Haláltól nem féltem,
Csak a sebbomlástól.

Olasztelek, Almás,
Bardocz, Füle népe
Vészhírnek hallatán
Gyűltek e vidékre.

Atyám, meghallgatál!
Hegyestetőn jártál,
Kerek hetet adtál...
S megkerült a hálám.

Megkondult a harang,
S a templomnak képe
Csillogó sugarat
Akasztott a népre.

"Édes Anyaföldünk!
Egy életünk! S védünk!
Hozzád így könyörgünk,
Drága-jó Istenünk!

Maradj itt mellettünk,
S ne legyél ellenünk!
Bújdosók nem leszünk,
Míg itt lész felettünk!"

"Anna! Eridj innét!
Lólik felé eridj!
Szedd a lábad ismét!
S gyűjtsd annak erejit!"

"Míg élünk, egy vagyunk!
El?! Súvva`se innét!
Ha kell, hát meghalunk!
De vezér kell! Ki véd!!!"

Éjfélt üt az óra
Október derekán,
Gyűlt az akasztófa,
Orozott ez es tán?

"Előre, legények!
Rikkantá el Csala.
"Utánam! Serényen!"
S csípé bosszú szaga.

Rab Rigó halála
Főjéből nem mene,
Kardja hat tatárral
Vívott meg eccerre.

"Ide, Rapsán! Ide!"
Zengte még az ég es.
"Gáborért megfizetsz!
Isten úgy segéljen!"

Összecsaptak vadul,
Veszett vad módjára,
Rapsán fia gazul
Fújt a kínzójára.

S mikor lova hátrált,
Háta mögött árok,
Csala kardja átvált,
Tatárfejet vágott.

Mily rettentő csapás!
Repült a vezérfi!
Rapsán fia nyakát
Mózesem lemetszi.

Az öreg felordít:
"Csala után!!! Csűrhe!!!"
Sereget hajt, gyorsít
Csűrökből a bűnbe.

Hogy hagyhattad, Uram?!
Hogy Őt vegyék célba?
Hálám félve suhant,
Megtört az aczélba.

Hófehér karomat
Dárda hegye döfte,
Vércsapos kardomat
Kezem ejté földre.

"Mátkád sebet kapott!"
Kiáltott egy legény.
Csala ordít:" Halott?!"
Rohant elém szegény.

"Nekem szánták, Isten!
Métt tevéd ezt vélem?!
Annámnak élni kell!!!
Hisz Ő az én létem!!!

Haza! Vigyük haza!"
Mátkáját csak nézte,
"Vértől ázik karja!"
Dúlt benne a méreg,

Nem örült a harcban
Sértetlenségének.
Átkot vélt a kardnak
Csillanó élében.

"Egyet kaptam volna!
De elvetted tőlem!
Atyám segélj holnap
Visszavenni tőle!"

"Nem adom én néked,
Igaz szerzeményem!
Hordom büszkeséggel,
Ameddig csak élek!"

"Édes kicsi Szüvem!
Nem-e fáj egyebütt?
Melegítsen tüzem,
Ne szólj, csak feküdj!

Isten! Adj rá üdőt:
S sebemet, mit Ő hord...
Cseppkő verjen münköt,
Csak elébb gyógyuljon!"

"Ne káromold Istent!
Menjünk a barlangba!
Engedelmes minden
Székely-emberfia!

Torolni jön vissza,
Szerét-módját ejté
Rapsán, mert a fia
Lelkét kilehelé!

E seb nem is vészes,
Nyergeld a lovakat!
Mer` következése
Halál lőn sokaknak!"

Falvaknak népei
Csatlakoztak ekkor:
"Jertek, tik feleim!"
"Követünk, Te bátor!"

Hegyben tűnő patak
Szilajúl csörtetett,
Mikor Nagymál alja
Reménytől görnyedett.

Az almási barlang
Tátva maradt szája
Ostor hegyén sallang
Alatt néz e tájra.

Békésen nyugtatott
Csendnek kopogása,
Fájdalmat tompított
Vargyas csobogása.

Öröm fehérnépnek
Orcája szegletén,
Friss sült, s főtt az étel,
Illat mén szerteszét.

"Elég! Atyafiak!"
Mondotta vót Csala.
Induljon már vissza
Mind, ki visszatart ma!"

"Tavaszig megélünk!
Tele van a kamra!
Kell nekünk emberünk!"
Rítt az asszonyfajta!

"Maradj hát itt te es!"
Kérleltem én ekkor.
"Egyedül mán ejsze
Koromban ne harcolj!

Üres már a falu,
Házaink, ha égnek,
Mindent emészt hamu,
S meglásd elmenének!"

"Igazad van, Anna!
Maradj Mózes, te es!"
Mondá öreg Csala
Könnyben úszó szeme.

Leszaladt a völgybe.
Bár ne tette vóna.
Onnét nézett körbe,
S mászott ez oromra.

Leszállott az este
Minden napnak végén,
Csala kijött esment,
Így vigyázva népét.

Hallani vélte Ő
Üdős Rapsán átkát,
Fiáért kesergő,
Dühét szóró hangját.

Sejtése nem csalá:
Bosszútól lihegve
Tatár vasfájdalmát
Vastag füstbe verte.

"Ég a falu!" - hangja
Lángtengerről mesélt,
Visszaverte barlang,
Mit a szeme megélt.

"Lássátok! Lássátok!
Reátok hallgattam!
Gyáva zokogástok
Mentén itt maradtam.

Falunk füstnek árja,
Odalett mindenünk!
Bölcsőnkből lőn gálya -
Porhagyaték nekünk!

Ha eddig nem mentünk,
Immár itt veszteglünk!
Újra szőjük tervünk!
Túlerő ellenünk!"

"Kétszer megcsúfoltál!
Jaj jő neked, Csala!"
Dühöngő egy orkán
Lett Rapsánnak hangja.

Kemény tél jött, hideg.
Tatár egy sem mozdult.
Felhánytunk mi mindent,
Bár egy morzsát kapjunk.

"Ez csúf halál, Isten!
Én így nem halok meg!"
"Veled megyek, Mózes,
De egy próbát várj meg!"

"Miféléket beszélsz?!"
Mordult reám Csala.
"Lisztet, Ember! Megnézd!
Lőn ez Úr ostora!"

Ettől meghalhatunk!
Asszony! Beteg levél!"
"Hozz egy halom hamut!
Kérlek, most ne beszélj!"

Én, a malmos leány
Kavartam és gyúrtam.
"Tappodtat se! Megállj!
S hozz egy karót, uram!

Végét e kenyérbe!
Lobogónak elég!
Ez lesz tatár mérge,
Meglásd! Jere! Segélj!"

Kenyér barlang száján,
Kitűzte-forgatta.
Tüzek múlón-árván
Alvásba roskadtak.

Az éhségbe feslett
Maroknyi kis székely
Amíg reménykedett,
Csalát falta kétely.

Szirtnek magasából
Kiáltott le Csala,
Örömmámorától
Izzott szikla-tornya.

De a kiáltását
Senki sem hallotta,
Ezért a ruháját
Lógatta magasba.

Ha engedted volna,
Hallja Őt a népe,
Vargyas szelíd tornya
Nem löké a mélybe!

Nem hordozná nevét
Büszke szikla szirtje,
Lábainak mentén
Gyüttem fel ma ide!

Húszévesen híre,
Vidéket bejárva,
Lénye létjeíve
Csudát szült e nyájnak.

Ó, Uram! Istenem!
Engedj hozzá mennem!
Ahol nyugszik lelke,
Ott van az én helyem!

Ámen...

2018. április 21-én, "Gödöllői Irodalmi Díj 2018."

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom