Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szabadság

Párnák közt születtem - pihe-puha paplan -
olyan lusta vagyok, sír a föld alattam.
Tetszik az új bundám? Látod, milyen fényes?
Sokan mondják rólam: jaj, ez túl igényes.
Na, és az alakom: feltűnően csábos,
amikor sétálok, megőrül a város.
Gyere, simogass meg, neked ezt is hagyom,
fekhetsz ide mellém, tedd szebbé a napom.
Hoznál egy kis nasit? Tudod, mit szeretek,
abból a konzervből pár falatot nyelek.
Nézd már meg, ki van ott! Nem szégyelli magát?!
A kóbor macskának nem bírom a szagát!
Ó, a szemérmetlen, hogy mer idejönni,
csendes nyugalmamba ádázul betörni!
Űzd el innen gyorsan! Mégis, inkább várj csak...
olyan szép a szeme, sebzett lába fájhat,
kócos a haja is, kissé ápolatlan...
van benne valami ellenállhatatlan.
Talán a szabadság illata volt ilyen,
hallottam róla rég` anyám meséiben,
de ez most talán más - bizsergető érzés -
ó, az a pillantás, az a tüzes nézés.
Életem pazar, ám hiányzik valami,
ne is próbálj meg most kijózanítani...
Olybá tűnik nékem, ez nem valós énem,
előjön belőlem kóbormacska-génem:
hív az ismeretlen, a nagybetűs Élet,
házimacska-létem sajnos itt ér véget;
viszlát, puha paplan, fincsi kis konzervek,
éjjel végre én is macskazenét zengek.
Szabadság szele űz, nem várhatok, megyek,
azt sem bánom már, ha csuromvizes leszek!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom