Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Mikor lavina a szó

Mint nincstelen koldus: én szívemet tárom,
a felcsengő aprók fényében fénytelen
a nap, szemed tenger, és korall a zátony,
mi fogva tart, kezed a térdemen.

Hegyek ormáról a végtelent belátom,
oly magasra viszel, és azóta merek
láblógatva ülni fenn a szivárványon,
öledben ég, közelebb nem lehet.

Mikor lavina a szó, nem várt, hirtelen
varázspálcájával megsuhint a tudat:
mily szegény, ki trónol a felgyűlt kincseken,
és gazdag, ki érintésbe bújhat.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom