Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.
Hibajelentés küldése
Mikor lavina a szó
Mint nincstelen koldus: én szívemet tárom,
a felcsengő aprók fényében fénytelen
a nap, szemed tenger, és korall a zátony,
mi fogva tart, kezed a térdemen.
Hegyek ormáról a végtelent belátom,
oly magasra viszel, és azóta merek
láblógatva ülni fenn a szivárványon,
öledben ég, közelebb nem lehet.
Mikor lavina a szó, nem várt, hirtelen
varázspálcájával megsuhint a tudat:
mily szegény, ki trónol a felgyűlt kincseken,
és gazdag, ki érintésbe bújhat.