Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Milyen volt, mikor boldog voltam?

Álltunk a könyvesbolt eresze alatt,
körülöttünk szakadt, ömlött a langy
zápor, pattant vissza minden hízott
csepp a térkőről, s én duruzsolón,
egész valómban boldog voltam.

Esernyők áztak, sárgák és pirosak,
alattuk szandálos lábak szaporáztak
egy-egy száraz zug felé, gyermekek
visították huncut örömüket az égnek.
Nyitott még a lelkük, ők nem félnek.

Két kislány kacagva futott anyuka előtt,
szerették a pajkos esőt, jó móka lesz
a gyermeki hajból-szívből kicsavarni a vizet,
s most az egyszer azért sem fázni meg.
Szemben láttam, az utca túloldalán

apám szaladt a bolt felé, s kuncogtam
jót szegényen, kopasz fejéről hogyan
csorog egészen serényen a víz, mialatt ő
talán ejtett néhány nem ildomos szót,
hogy épp aznapra lett rövidtávfutó.

Nem csitult az idő, hát rohantunk mi is.
Az eső hízott rajtunk, csorgott ágról,
levélről, toccsant tükrös tócsákból,
inni adott bőrömnek, a hajam mosta,
felfrissülten zuttyantunk a kocsiba.

Tört fel belőlem az élet megfáradt
szabadsága, mi összegyűlt legbelül,
hónapoknak elszorult sóhaja, vágya,
és csak nevettem, véget nem érőn
zenélt a lelkem gurgulázva, gurult elő

és csilingelt össze a szívvel egy ütemre.
S már nemcsak én nevettem az autóban.
Ha megkérdeznéd, mikor, akkor
tényleg boldog voltam.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom