Hibajelentés küldése

Hét angyal

Hét angyal vett körül, mikor megszülettem,
figyelték léptem, bármerre mentem,
megtanultam, hogy az életünk elszalad,
pillangószárnyon száll a pillanat,
felröppen, és egy virág szirmán megpihen,
az elmúlás üzen mindegyiken.
Az első angyal, Mosoly, azt kérte, éljek,
mosolyogjak, semmitől se féljek,
a második, a Dallam, egész nap zenélt,
imádtam ezt az édes szenvedélyt,
a harmadik, Álom, este jött s átkarolt,
egyet csettintett és felkelt a Hold.

Tudás, a negyedik, kíváncsivá nevelt,
kérdéseimre kérdéssel felelt,
az ötödik, a Szó, ezer könyvet hozott,
olvasni tanultam, s a szép sorok
új ablakot nyitottak szobám falára,
tágult az idő és tér határa.
A hatodik, a Remény, Istenről beszélt,
reggelenként az Otthonról mesélt,
a felhők oldalára szivárványt festett,
vigasztalt, mikor legjobban kellett,
és ha mindenki más gyűlöletet szított,
a hetedik szeretni tanított.

Ültetett egy virágot lelkem kertjében,
szirma lángol, melegét is érzem,
nem is kell más, a szeretet a fegyverem,
míg ég a tűz, nem leszek védtelen,
megfürdöm fényében, és télen se fázok,
hét angyal kísér, ahol csak járok.
s ha egy napon ezt a világot itt hagyom,
átvágok az egész Galaxison,
ha felnézel, keresd a Göncölt az égen,
láthatod, hogy felszállok rá éppen,
csillagköd előttem, csillagköd utánam,
vár rám a Tejút, hogy körbejárjam.