Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szomorú Viola

Lecsendesült órák
hullámai közt úszom.
Úszom a hangos kattogás
éneket utánzó morajlásával a falon.
Rekedt pacsirtám
néha jóleső lenne megállítani,
néha örökre...

De ő szorgos hangya,
teszi a dolgát,
mi elő van írva,
nem úgy, mint a lusta diák...

Szárnyakat növesztve ekkor
felrepülök gondolatban több utat bejárva,
majd szép csendesen
megnyugszom egy csillagon.

Onnan fentről
rálátok a földre és magamra is.
Egy valaki azonban
mindig marad láthatatlan,
láthatatlan kíváncsi fantáziámnak.

Kukákba dobott életek
hegedülnek az utcák sötét kövein.

Kipontozott fények,
bölcsője a sötétnek,
akik várják urukat,
az ezüst félkörívet.
Csak azt az urat képesek szolgálni.
Azt az egyetlent.

Gyűrött lepedőn görnyedten gubbaszt
kezét arcába temetve a hold,
miközben egyik lábát
lomhán kinyújtja a szerelem kék vágyleplin.

De ő vajon most mit csinál?
Ujjai peregnek a zongorán,
a szív húrja is mélyen pendül,
a rózsa függönye leszalad elmémet csiklandón.

Elbódult elme, mit teszel?
Ne kínozd magad!

Megfosztják a csillagot
boldog, fényes köpenyétől,
és guillotine alá fektetik.

Megalázott,
kifacsart égitest
ezüstös könnyei hallanak.
Hullanak a poros föld férgei közé.

Kihunyt örökre...
mint gyertyaláng.

Ott vagyok a levegőben,
testem minden izma meredt,
s szívem,
szívem újra szabadon boldog.

Vétlen álmom ellen
ólomkatonák hadserege menetel,
s én feláldozva magam elugranék...

Ám lábamon nehéz sorsok
csalódott, szomorú lelkei sírnak.
Nem tudok velük együtt mozdulni.
Nem tudok velük együtt mozdulni.

Meghal a hal
víz nélkül,
de nem bánja.

Kábított,
hamis,
részeg világban élt.

Tudja ezt, mióta rájött,
mit fent lát,
csupán képzeleti
kis részkép.

A víz tükre felett
távol vannak az igaz csillagok.

Szomorú Viola!
Már csak álmod fakó képe van meg,
régi vásznad
görcsösen leszakított darabja.

Kegyetlen, fekete kabátos ellenség
az emlék, akivel párbajt vívsz
az élet trapézain
a végtelen magasban.

A cirkuszi tánc
haláltáncra perdít,
s az elfolyó meleg piros vér
elönti a szemem.

Reflektori fény köré gyűlik a Szentjánosbogár,
hogy reménye legyen
a sötét mélységekben élő halnak.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom