Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Kinn a stégen

Szíve (meg)keményít, de az érzés hevít,
Még fekete minden, de napkeltét szív -
- Ajkain a harmat, formálja kihunyt csillag árnyékát,
Mélabú volt hajnaltájt, most tavasz fénye festi arcát,
Vágyunk tükörképe testünk illatába szédülne,
Titkon nőtt belül, belélegeznénk szüntelenül.

Mutatná magát, de a köd belép,
Egyre világosabban izzik a mindenség,
A csend fehérré öltözik,
Nyugalmam parti sziklán törik,
Egyszer csak messziről mellém ül,
Reszketés tekintetemen feszül.

Álmos mosolyod láthatatlanul körbefon,
Összekoccan a nád, túloldalt templom,
Szívem mélyén még él,
Mikor ringatott karod, a múlt zenél,
Dalod lomhán száll fölém,
Regényünk könny gyűrte szerzemény.

Kinn a stégen nap tüze ég,
Nem múlt el a szenvedély,
Megébredt, vadul szétterül,
Kétségbeejtő vágy megrészegül.
Ez a szerelem jutna részemül?

Válladhoz hunyorogva simul a szél,
Kinn a stégen a nap tüze ég,
Kinn a stégen hosszan nézlek én...

2017. február

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom