Hibajelentés küldése

Nekem az ősz...

Szél súlya alatt görnyedő fák jaját hallgatom,
s a nyár utolsó érintését érzem vállamon,
mint a kisgyermek az anyjához,
rőt levelek még úgy kapaszkodnak a fához.
Erejét vesztve, bágyadtan csókol a napsugár,
mielőtt elbúcsúzik a mézillatú, üde nyár,
Kicsit én is meghalok az elmúlással,
lelkem darabkája repül a szélzúgással,
s a hűvös hajnalok apró páracseppjei
talán a hervadó szirmok utolsó könnyei?
Mintha helyettem sírna a természet,
mielőtt mindent eltemet az enyészet.
Létvirágaimat csak tavaszreményem öntözi,
de fellegekből az ősz földre sírja könnyeit.
Ázott avarral lassan lebomlik a ragyogás,
hogy átvegye helyét a dermedt vacogás.