Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.
Hibajelentés küldése
Utazás
Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
elhagytam a várost, követem a fákat.
Keresem múltamat, azt, ki egykor voltam,
emlékek tolongnak mellettem a porban.
Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
tettem jót és rosszat életemben párat.
Őszinte voltam én, vagyis hát úgy hittem,
jó szándék vezetett, bármit cselekedtem.
Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
útközben énmellém oly sokan beszálltak.
Ki rövid, ki hosszabb ideig volt benne,
a változás volt az állandóság benne.
Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
keresek ismerős arcokat, egy párat.
Múlt ködébe vesztek, emlékük messze jár,
távolságuk tőlem a végtelen ma már.
Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
remélem, hogy senki nem fordít már hátat.
Elmaradt mellőlem néhány "igaz barát",
elfeledem őket, mint egy kopott ruhát.
Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
kíváncsian nézem, rám vajon mi várhat?
Voltak életemben, sajnos, kik elmentek,
mellettem van most már mind, akit szeretek.
Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
emléket a rosszból kidobok jó párat.
És ahogy életem vonata elszalad,
szívem ezekért már soha meg nem szakad.
Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
füst nem száll szemembe, elkerül a bánat.
Ablakom becsukom, ne jöjjön több emlék,
ezután már csakis a jövőmnek élnék.