Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Utazás

Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
elhagytam a várost, követem a fákat.
Keresem múltamat, azt, ki egykor voltam,
emlékek tolongnak mellettem a porban.

Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
tettem jót és rosszat életemben párat.
Őszinte voltam én, vagyis hát úgy hittem,
jó szándék vezetett, bármit cselekedtem.

Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
útközben énmellém oly sokan beszálltak.
Ki rövid, ki hosszabb ideig volt benne,
a változás volt az állandóság benne.

Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
keresek ismerős arcokat, egy párat.
Múlt ködébe vesztek, emlékük messze jár,
távolságuk tőlem a végtelen ma már.

Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
remélem, hogy senki nem fordít már hátat.
Elmaradt mellőlem néhány "igaz barát",
elfeledem őket, mint egy kopott ruhát.

Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
kíváncsian nézem, rám vajon mi várhat?
Voltak életemben, sajnos, kik elmentek,
mellettem van most már mind, akit szeretek.

Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
emléket a rosszból kidobok jó párat.
És ahogy életem vonata elszalad,
szívem ezekért már soha meg nem szakad.

Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
füst nem száll szemembe, elkerül a bánat.
Ablakom becsukom, ne jöjjön több emlék,
ezután már csakis a jövőmnek élnék.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom