Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Perspektívák a paplanból

Képes a zongorahát.
Füstöl az ujjbegyi vég.
A képen te állsz,
Pedig nem is vagy barátom.

Rémít a kopogás,
De csak ő jött a Baccardiért.
Úgy tűnik, részem a hecc,
Ez a néma réma a bálon.

Felöltöztem,
Mint egy Gene Kelly-musical,
Jövőre indulok is elnöknek.
A folyosónál az igazgató szól:
"Felnőttkorra vársz, kisgyerek?"

Az özönvíz utánam,
Most egy darabig áll az egyesség.
S ahogy a valóság felpofoz,
Árnyékát veti a szabadság.
Ez a sármos város nem alhatik!

Förtelmes flörtök
Förmednek fel
Bájra éhesen.
Egy nőnek sem rezzen.

Hazaértem, édesem,
Ugye, paplanod szomjas?
Idd csak meg vulkáni
Könnyrengetegem.
A költők nem maradnak életben.

Ott leszek a bárpulton,
Mint rég a kettőnk
Mindig, ha fesztivál van
Vagy esik az eső.

Ez a strófa egy rohadt
Orosz rulett,
A revolver pörög,
Az alkotó sebes.

Nem árulok nagy titkot,
Itt bújkál a gyanús betűk között.
Komoly furmány ez.
Csak ő meg én ismerjük.

Képzelt kutyaként fogadlak örökbe,
Megsétáltatlak Amerikában
A napos oldalon
Kémkabátban.

Képes a zongorahát.
Füstöl az ujjbegyi vég.
Meglehet, úgy tűnik,
Mintha mélyre merednék.

De talán, ha így is volt,
Akkor is tévedtem.

2018. október 2.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom