Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szonett XXIII

Elidőzöm még az Ősz rejtekében,
Ebben a kis házban, kis ablakokkal,
Melynek oly hatalmas az üressége,
Mint rút szívemben minden alkalommal
E keserédes kín, ha rád gondolok.
Bűntudat haraggal fonódik össze,
És legbelül szüntelenül tombolok,
Mert már tudom a választ rá - Még jössz-e?
Kívül pedig néma csendben ballagok,
Ne legyek nyílt könyv, hisz úgysem értenék.
Ezért inkább leplezem és hallgatok,
Mielőtt még történetünk kérdenék,
Mert ha kettőnknek zenéje felcsendül,
E kis házban a jéghideg is lehűl.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom