Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Minnesotai tél

Ujjaim fáznak, de a szívem még mindig heves,
legyek bárhol, szemem téged keres.
Iszok egy kávét, majd elheverek,
s mosolyodra gondolva a semmibe révedek.

Míg főtt az étel a tűzhelyen,
reád gondoltam szüntelen.
Mert az étel úgy ad az embernek életet,
mint ahogy mosolyod ad lelkemnek éneket.

Belegondoltam, mit terveztem mostanra,
s abba, hogy "Mi lett volna, ha...?"
Mi lett volna, ha nem vagyok ily ostoba?
S ha az élet nem volna ilyen mostoha?

A táj havas, a szoba hűvös.
Csalódott voltam, meg tán dühös.
De inkább haragudtam
magamra, mintsem hogy rád,
hisz gondolni csak arra tudtam,
hogy mikor látom újra orcád.

***

Hogy mi tetszik benne?
Jó kérdés. Nem tudom.
Tán a mosolya, vagy
az, hogy viszontszeret,
vagy az a hirtelen
rám törő fura érzés,
amikor velem van
vagy mikor rám nevet.

Áldom a sorsot, áldom az eget,
hogy nemcsak szeretem őt,
de ő is viszontszeret.
Ajkam, szívem közös hálát rebeg,
hogy nem csupán álom ez,
s hogy ez még szebb is lehet.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom