Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szüleim emlékére

Akinek szüleit nem fedi sírhalom,
nem tudja még, mi az igazi fájdalom,
őriztek, vigyáztak életemben engem,
amikor elmentek - értettem meg mindent,
szeretettel, szigorral és sok-sok türelemmel
terelgettek lassan a való életbe.
Nem mindig szerettem a szigorúságot,
nem tudtam, lesz ez még számomra is hasznos.
Felnőttem, s szülőként kezdtem átérezni,
ha fájdalmat okoztam, mennyire tud fájni.
Ha újraírhatnám életemnek gyermekkorát,
napról napra innám szüleim intő szavát,
hallgatnám s fogadnám minden tanácsukat,
csak még egyszer hallhatnám csengő hangjukat.
Fognák a kezemet, s mutatnák az utat,
temetői esti fényben mondom imáimat.

Nem látom... nem látnak ők sem engemet,
csillagok fényei közt élik életüket.

Csak a bánat maradt, és csendes, hatalmas űr,
ameddig lehet, szüleidet addig becsüld.
Nem szólnak már hozzánk, nem simogat kezük,
nem szidnak, nem dicsérnek, nincsenek már velünk,
többé nem korhol már sem apád, sem anyád,
nem ad tanácsot sem, ha szükséged lenne rá,
magunkra maradtunk, nincsen már támaszunk,
egy perc alatt felnőttünk, elmúlt gyermekkorunk.
Kimegyünk a temetőbe, megállunk egy sírnál,
virágok és gyertyák között elmondunk egy imát.
Imádkozunk szüleinkért, kiket nagyon szerettünk,
amíg élünk, szívünk mélyén soha el nem felejtünk.

2018. november 1.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom