Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

XI. szonett

Fahéj-illatod ébreszt az éjszakán,
pár könnycsepp gurul, mi álmom zokogja,
most úgy hozzád bújnék, csak félve s lazán,
mint csillag, mely a várost beragyogja.
Kurta szellő vigaszként simít rajtam,
s arcom is már csak elszórtan kín-kopott,
egy nektár-édes álmot veszni hagytam,
s most éberen minden megváltozott.
Előttem vibrál levendula-neved,
s az összes ép eszmém körbetáncolja,
sosem mondtam, de úgy imádom szemed,
mint hajnal az éjt, ha lágyan csókolja.
Míg a Hold éjjel, s a Nap nappal derül,
nem lesz szó arra, mit érzek legbelül.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom