Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Két évszaknyi csend

Még alszol. Hétvége van és szombat... 6:27.
Egyet fordulsz, én nézlek, de nem kelsz fel még.

Két évszaknyi csend a billentyűzeten,
Mert elhalkult a kiáltás, mi kaparta a falakat,
Majdnem félévnyi csepp egy közhelyben,
A "szeretni valakit valamiért", vagy az, hogy "egyszer te is akartad",
S ez most más.
A félig kész sorok újratöltve, átírva,
Nem ragadtak bent egy hátsó zsebben,
Ahogy egy összegyűrt papír, ami csak könnyel volt átsírva,
Te azt elmondtad előttem szemtől szemben...
Még akkor is, ha nemcsak mi voltunk ott ketten.

A "félek" s miegymás kifogások rajtad nem fogtak ki.
Az "elég", a "kétség", a "visszavonom", vagy talán mégsem (?!),
Nemcsak egy félig eljátszott hakni,
Amit zsebre kell tennem valaki másért, bár főként értem,
Mert ha valami fáj, akkor azt elsőként biztos én érzem.

Két évszak...

Eddig azért írtam, hogyha üvöltök, akkor azt csendben tegyem.
És most ebben a csendben élek úgy, hogy cseppet sem vagyok csendben,
Mert minden sor és minden gondolat, ami engem előrevisz,
Abban ott vagy Te,
S most még éppen csak tanulom azt, hogy hogyan írjak arról, ha minden rendben,
De nehéz megfogalmazni,
Ez most más.
Én látlak, Te látsz, és most végre Együtt látjuk ugyanúgy Egymást.

Azt hiszem, felkeltél.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom