Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Egymagam

Ablakomon kitekintve nézek egy csillagot,
Tőlem oly messze eltávolodott.
Elmúlt szép idők, eltűnt érzések.
Nem maradt más, csak az elfojtott kérdések.

E szoba falai közt megszűnt a nevetés.
Csendes sóhajok közt nehéz a felejtés.
Mellettem egy üres, kopott szék.
Nincs más rajta, csak pár emlék.

Ágyban fekszem, szenvedem a valóságot.
Büntet a sors, mert elhittem egy hazugságot.
Körülöttem a sötétség, minden összeomlott.
Egymagam várom, hogy az éj hozzon álmot...

2018. október 28.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom