Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Karácsonyi álom

Egész életemben kerestem az élet értelmét,
és közben nem vettem észre az egész lényegét.
Magamba kellett néznem ahhoz, hogy vége legyen a csalódásnak,
mert az élet értelme nem ellentéte a lelkemben nyíló álmodásnak.
Tudom, hogy a képzeletem sokkal erősebb a tudásomnál,
ezért hagyom, hogy lelkem segítsen az elhatározásaimnál.
Most, advent reggelén kinyitom képzeletem ablakát,
és elém tárul egy téli kép, szinte érzem hűs fuvallatát.
Kinyitom lelki szemeimet, és már el is felejtem az emberi gyarlóságot,
elfelejtem a pénzhajhászó, boldogtalan, giccses, ostoba valóságot.

Karácsony szent napján kivágás várna a kis zöld, fiatal fenyőfára,
de képzeletemben senki sem emelhet kezet Isten alkotására.
Harmatos füvet simogat a reggeli frissítő szellő,
a homályból feltűnik egy formás kis fa, zöldellő.
Levelein megcsillan a reggeli napsugár simogató fénye,
ágai közül előbújik egy daloló kismadár tüneménye.
Vidám dallamot csiripel lehangolódott, tompa fülemnek,
lelkemben a természet csodás dallamai újjászületnek.
Boldogság önti el a szívemet, mert csodás a remény és az emberi lélek,
tudom, hogy egyszer valósággá válnak a vágyakozó, szép álomképek.
Öröm így a karácsony, szerényen magamban, de nem egyedül,
mert boldog a fenyőfa, és a kismadár lelkemmel együtt repül.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom