Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Az óceán kincse

Fiúként mindig is
Egy lányt kerestem magamnak,
Kivel összebújva alhatok,
Ahogy szemeim letapadnak,
De egy nő szíve titokzatos,
Átláthatatlan, mint az óceán,
Egy férfi szíve, mint tutaj,
Kitartóan evickél hullámzatán,

S csak az óceánon múlik,
Hogy összetöri-e?
Vagy ketten összefogva
A kincses szigetet lelik-e meg,
A kis hajó, mely kitartó,
Dacolva minden hullámmal
Ellentmond az óceánnak
Minden egyes morajával,

S lassacskán araszolva,
Pár csomós sebességgel
Viharfelhő elől siklik,
Minden nap, minden egyes éjjel,
S a vihar, mely követi,
Afféle szűnni nem akaró,
Roncsolja a kis hajót,
Mely el nem tántorítható,

Ha roncsolódik is a dukkó,
Az a kapitányt nem érdekli,
Járulékos veszteség csak,
A kincses sziget megtéríti,
Reménykedik a legénység,
Közel-e a végcél,
Várják a jószerencsét,
S a vitorlába még szélt.

Elérvén a horizontra,
Lábat vet a vasmacska,
Szigetbe botlik a hajó,
Ez a sors akarata,
Kis szigeten paradicsom,
Minden fűvel fával,
Cifra smaragd koronával,
Lombjának énekesmadarával,

De a legénységnek ekkor
Nagy döbbenetére
A sok szépség közepette
Sem lelnek aranyérmére,
A kapitánynak feltűnik,
Hogy mi is volt a zsákmány,
Hisz az óceán kulcsát kapta,
Mely értékesebb, mint a gyémánt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom