Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Végig mellettem

Apró hópihék szitálnak szememből,
majd mosolyráncba ülnek felolvadva.
Szívem feladata, hogy összerakja,
ezer mozaikot hordoz lelkemből.

Megszokásból rossz lélekhelyen hagyja,
egy kincset ismer emlékezetemből.
Pillám csukva, s a belátás előtör,
Ketyegőm a jónak hitt részt taszítja...

Ismerős arc csillan a hó tetején,
Karjait körém fonja, mosolyt növel.
Lelkem távol tárolta, nem a helyén...

Évek óta bátran érzelmet szögel,
Kitartón küzdött, kezem pihen kezén.
Tudatfátyol lepte, de itt volt közel.

2018. december 22.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom