Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Felettetek: hol a halál lengeti zászlaját...

Forrón szeretett Kedvesem!
Fogadd szívvel írt levelem!

Sétáltam a ligetben, kerestem szerelmünk padját,
Hó takarja, de őrzi szerelmes csókjaink számát.
Dermedt ajkam forró csókjaidra szomjazott,
Didergő testem karod nélkül nagyon fázott.

Egyedül ballagtam, és meg-megálltam a hólepte ligetben,
Leveled olvastam, Kedvesem, jobban átéreztem lelkemben.
Gondolatban született válaszom, otthon papírra vetettem.

Újraolvasva leveled sírok, érzem bánatod,
Ha melletted lehetnék, szárazra csókolnám arcod.
Hittem, senki nem vehet el mellőlem...
A háború szele messze vitt tőlem.

Szerelmed szívembe vésve őrzöm, ha megjössz,
Érezni fogod végtelen szerelmem, s rájössz,
Hogy Te vagy az egyetlen férfi az életemben.
Érzem, hogy én is egyetlen vagyok a lelkedben.

Emlékszel arra, mikor negyvenkető tavaszán
A behívót hozták, ültünk a kis kertünk padján.
Terveket szőttünk a szebb jövő reményében.
Apát keresik - szólt kicsi fiunk félénken.

Annyira fáj a szívem, mikor fiunk Téged keres,
Néha megvigasztalni alig tudom, pedig eszes.
Most Édesanyád olvas neki meséket.
A mamával kötött ilyen egyezséget.

Ó, édes Istenem, bárcsak láthatnád,
Karjaidba vehetnéd, puszilhatnád!

Leveledben írtad, hogy jó lenne őszre itthon lenni,
Talán van híred, hogy hazaengednek, merjem remélni?
Ó, Édesem, bárcsak ne maradna kívánság,
Vágyam ha teljesülne, az lenne igazság.

Mindannyiunknak már nagyon hiányzol,
Szívem, lelkem sorvad, Téged hiányol.
Fiunknak is hiányzik az apai szeretet,
Mely az arcunkról felszárítaná a könnyeket.

Én is pihenni mennék most, hogy gyermekünk alszik,
Hitvesi ágyunk rideg, sóhajom messze hallik.
Bennem a hiány utánad növekszik, az égig szökik,
Ölelni szeretnélek, a vágyak lelkem gúzsba kötik.

Szívembe a félelem befészkelte magát,
Felettetek a halál lengeti zászlaját...
Kínoz a félelem s magány, aludni nem tudok,
Így sok-sok éjszakát rád gondolva átvirrasztok.

Most soraim zárom, egyetlen, szeretett, édes párom,
Jöttödet örökké várva, érted imámat elmondom.

A Te egyetlen, hű-szerető, kicsi párod,
Kivel a találkozást, ugye nagyon várod?

Szabadka, 2018. május 11.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom