Hibajelentés küldése

Esti kert Európában

Bokrok indultak, s hirtelen megálltak,
majd elfutottak színészkedő árnyak.
Pisze orrocska szagolt illatcsendet,
s kis tű-neszek labdává gömbölyödtek.

Ijedt nyúlszem nézett felém az égen,
félni tanított - de nem féltem mégsem:
gondolatok védtek, könyvek, varázslat,
kertté kitágult léte kerti tájnak.

Minden kert együtt képzelet s valóság.
S költő se kell: teremtse ennek mását,
mert költőt rejt bárki öröme, búja,
ha felfénylik élete csillagútja,

s úgy néz körül a megélt égi kertben:
ott a varázslat szépség-szeretetben?
...és gyűlölettel tekint rá a rosszra -
kíntól nyert könnycsepp miért mosolyogna?

Szeretetet s gyűlöletet nem értő
idő, ha jön, az szépségről lekéső:
nem nyugtat meg fehér, nyúlszemű holdat,
s utat nyit sebzett, vérző holnapoknak.

Ezt ma nem értik... Én már meg nem érem:
új Idő, táj ragyog új csillagképben.
Bármily napszakban akármerre nézek:
nem látok mást, mint menekülő népet.

Menekül az, ki hazáját meglopta,
s szüksége van hazug jogszónokokra,
s űzött szegény, ki jobbat várt, s becsapták
(nem hallgatta meg csillagok parancsát).

Menekülsz - önmagadtól - Európa,
de gyáva vagy, nem mersz beszélni róla.
Erős Kéz kell most, mert közös az érdek,
s ha vársz: belülről tép szét ellenséged.

Ezt látom én is itt, e honi kertben,
s hazámmal együtt ott vagy a szívemben,
kis haza ez, hol segített, hol vétett,
s mint más hazák: elárult messzeséget,
vagy hűen szolgálta s szépség ragyogta
fényét a földi s égi csillagokra.
Európa! Tőled a világ várja:
légy szív, ész, szépség, szeretet hazája,
s szigorúságé, mikor közös érdek
azt kívánja - a becsületet védd meg!

Esti égen tűnődő csillagtenger:
rossz valósággal már hány korszak ment el?
Mit mondhatnék tűnődő csillagoknak?
Földi létet emberség ragyogtathat...