Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szívhelyig

Néha magaménak érzem a telet,
hajfürtjeiden átszűrődő eget.
Köztünk táguló táj ahogy elszakít,
hóbordák üzenő koppanásait.

Néha még érzem tenyered melegét,
ajkaid ívén az egyetlen igét,
amiért talán túlélni is szabad
szívhelyig visszhangzó hallgatásodat.

Madár-közelbe érnek a csillagok,
s e lázas világosság is elragyog.
Esteledik, és megint csak nélküled

nyitják meg az álmok kormos mélyüket.
Ott lent belé se rezzen a képzelet,
hogy ennyire nagyon megszerettelek.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom