Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Lélek-törés

Zuhanok nem aggódva, magam alatt állok,
rajtam nem fog ki balsors, sem egy vizesárok.
Tóba süllyedek, de kiemelkedem onnan,
nem fulladok meg életemben, bánatomban.
Jó néha magányosság is, az is jó nekem,
attól barátaimat bizton nem feledem.
Ne aggódj a sebzett lélek végett hiába,
meggyógyulok magamban hitt harmóniában!
Szétesek én az élet durva kényszerében,
lehetek összetörve mindenki szemében.
S bár a repedés meg nem gyógyul, örök marad,
én magam mögött hagyom a rontott árnyakat.
Ha hegytetőről dobtok, alul tábort verek
tudva, hogy visszamászni elég erős leszek.
S zárjatok egy nincstelen és üres szobába,
átírom magam a régmúlt öreg korába.
Oda, hol sosem volt, világokat teremtek,
gondolatok hadát adom az értelemnek.
Meglelem magam ott, ahol én sosem voltam,
nincstelenül is, egyedül, elhagyatottan.
Érzéseket adok az érzéketleneknek,
szeretetet azoknak, kik engem szeretnek.
De mindenem nem adom, nem is tudnám adni,
maradjatok, ha így is el tudtok fogadni.
És búcsúzzatok, ha üres vagyok, és kevés,
kitölti majd lelkemet az önmegismerés.

2019. január

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom