Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Megrekedve múlt és jövő között

A sírok úgy szaporodnak,
Ahogy az éveim fogynak.
Ott lent a nagy pusztaságban
Temetői halk magányban,
Ó, Istenem, hogy szerettek,
Akik most ott lent pihennek.
Gyerekkorom szép világa,
Fedi most sírok homálya.
Lassan elfogynak az arcok,
Eltemetett életharcok.
Mögöttünk egy nehéz század,
Jövő reménye csak látszat.

Szegények voltunk egykoron,
De volt sok szerető rokon.
Családok széthulltak mára,
Jólét talmi csillogása
Vakítja az embereket,
Száműzi a gyerekeket
Nyugatra, hol más az élet,
A jövőtől nem kell félned.
Az itt maradók megkopott,
Vén autókban ülnek, holott
Reménykednek még csodákban,
Míg beolvadnak néma nyájba.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom