Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szeretteinkért

Megfáradt vándor, ha erre jársz ma este,
utad mutatja sok százéves platán.
Talán egy hantot vagy megnyugvást keresve?
Szíved a csenddel egy ütemre jár.
Jobbról pléh-Krisztus állít meg egy percre,
balról márványszobor és sok-sok kőkereszt.
Sejtelmes fényét ontja ezer gyertya,
mécsesek lángja ott tart, nem ereszt.

Temető szélén avar lepte sírok,
kik abban laknak, nevük sincs talán.
Hozzátartozóik tán máshol pihennek?
Vagy feledve lettek ezer éve már?
Egy hanton látszik pár elhervadt rózsa,
mellette gyertya, mely oly régen nem ég.
Márványtábláról név is le van kopva,
olvasni azt nem tudja, csak az ég.

Pihenj meg, vándor! Ülj le csak egy percre!
Suttogj el érte egy csendes imát!
Itt nyugszik némán, régen elfeledve,
nyughelyén várja az égi harsonát.
Gyújts érte mécset, így nyugtasd meg lelkét!
Érezze azt, nem hagyták egyedül!
Ha már a föld elporlasztotta testét,
ne legyen többé lelke egyedül!

Pislogó lánggal apró tüzek égnek,
sejtelmes árnyat vet a temető.
Utat mutatnak kóborló lelkeknek,
ahogy majd nekünk, ha eljő az idő.
Temető fáit őszi szél simítja,
lombját ledobta sok öreg platán.
Avarban látszik fáradt vándor lépte,
ott lépked ő az őseink nyomán.

2018. október 29.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom