Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Homály

Egy könyvből, egészen pontosan az egyik oldalából
téptem ki ezt a rágós gondolatot, ez fürkészi
kegyetlenül a szavaimat. Olykor a nyelvem is felhasad,
és vért kezd ontani magából. Egyszer volt, hogy nagyot
haraptam bele, s kitört benne a fogam - pár perc múlva
ugyanott a felsebzett ínyemben kivájta magát egy új.

Olykor mozdulatokká válik bennem -
rohanni tudnék az utamon és várni, egy helyben állni,
és lenni és nem. Bután sétálni egy ki nem taposott réten.
Egyszer próbáltam megérinteni, csak úgy simán hozzáérni,
akkor eltűnt - hiányzott, pedig fájt az ittléte.
Butának, értetlennek, elhagyottnak lenni. És nem.

Foroghatnék álmok keresése közben - talán megtalálnám
egy pohár bor kíséretében. Elhinném, és újra forogni
kezdenék a vad, végtelen homályban, s közben
hitüket vesztett óriásokkal találkoznék egy halomnyi
hulla és síró, torkaszakadtából üvöltő csecsemők hegyén.
Talán az egyik én lennék ott a halom közepén.

Az ordibálás, minden kép és a mozdulás -
árokparton vert el egy szétmorzsolódott emlék, én csak
loholtam az életem idején. Ugráltam volna egy sáros
tócsa közepén vergődve, dübörögve, míg
meg nem nyílik alattam, s egyetlen pillanat alatt magába tép.
Eltűnni egy lépésben, egy hátrahagyott érintésben. És nem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom