Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A nihil

Szeretnék mesélni, de miért érdekelne?
Egyedül vagyok, éppen letérdepelve...
Imádkozok talán? Úgysem mondok semmit,
Várnék még sokat, de mire várjak? Mennyit?
Ittam néhány kortyot, lehet, elkapott a mámor,
Aztán ment is, ahogy jött is, eltűnt, mint a kámfor,
Némán állok megint, itt sötét van, és piszok,
Én már többé semmi mást, csak tiszta vizet iszok.
Ki is töltöm akkor, hadd folyjon a pohárba,
Pislogok még kettőt, csak szűnjön benn a lárma,
Nagy levegőt veszek, de nem jönnek a szavak,
Talán már lelkem is, mint nyelvem, éppen olyan apadt?
Vártam rá, teremjen egy utolsó esély, apró,
Hogy legyen még értelme beszélnem a holnapról,
De megkopott már elmém, monoton lett, szégyen,
Mert napról napra kántálom, szüntelen ismétlem:
Ahogy az óceán is mossa régóta a partot,
Úgy vívom én magamban az ócska belső harcot,
Pedig tudom jól, ostoba, ki széllel szemben pisil,
De maradtam, ki voltam, az utolsó, a nihil.

2019. február

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom