Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Pátosz nélkül magunkról

A nő, ha lányka még, kacagva cseveg,
Kicsi fruskaként szoknyája lebeg,
Álmodik rózsaszín tüllről,
Balettcipőről,
Hajába csatot s szalagot tetet.

A nő, mikor serdül, egy kissé konok,
Semmi sem jó úgy, főleg a rokonok,
Álmodik egy herceget fehér lovon,
Ki érte jön egykoron,
S hercegnévé teszi - akkor nem dohog.

A nő felnőve már sokat tanult,
Tudja, milyen magas a konyhapult,
Milyen, ha a férfi megittasult,
Azt is, mikor lecsillapult -
Tükrében látja: haja lelapult.

A nő öregszik, mert sok volt a bánat,
Elvesztett már gyermeket és egy házat,
Próbál még újra Istenben hinni,
Este csak mértékkel inni,
Mert neveli még, aki megmaradt.

A nő, ha ötvenes, újraéled,
Semmit nem vár, csak őszinteséget,
Neveli az új nemzedéket,
Keresi még a szépet,
S nem hiszi, hogy "bármi megtörténhet".

A nő, ha már hetven, emlékszik mindenre,
Tudja, kire haragszik, s kire volt büszke,
Táskájában még ott a rúzs,
De figyeli, a koszorús
Azt a sok virágot megköti-e szépre.

A nő, ha meghalt, fejfáján neve,
S kevesen tudják, miben volt kedve,
Mit szeretett igazán,
S kiért dobbant
Utolsó fájdalmasat a szíve.

2019. március 2.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom