Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szoba 2

Ujjaim a párkányon dobolnak
Megáll az idő, az üveget lesem,
Engem okolnak, elszállnak velem,
Nesztelen hangok ordibálnak.
Egy perc sincs, de végtelennek tűnő...
Vitámba keservesen beszállnak.

Gyermeki képzelet színtelen,
Miért nekem? Halk dalom hallatszik.
Tökéletes világ, Alastor lángjai,
Vágyai karjában Nyx fekete leple.
A Jövő Emlékei itt voltak elnevezve.

Folytatom az utam mindig csak hátra,
Előre nézek, de nincs, aki megvárja.
Egyedül a világomban magam szülte érvek,
Eltorzított, szürke füstben nézlek.
De azt hiszem, csak névleg.

Az ablakomba többé nem süt be a fény,
Esik az eső, minden egyes felhő
Minden csepp végtelen hang, egy év
Egyből kettő, csak telik szüntelen
Az üveg mögötti hasztalan küzdelem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom