Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Fény

Csontok összekoccannak,
Naftalin lebeg a szobában,
Sötétség. Idegen a lábnak,
Elzártak valami koszos cellában.

Talán a végtelen sötétségben
Önmagam megtalálom könnyen.
Már semmi sincs a lélekben,
Azt súgja: "minden... hadd menjen".

Elnémul a táj basszusa.
Csak én maradtam.
Megszólal lelkem ordítása.
Talán meghaltam?

Nem. Még van pulzusom,
Valami gondolat még éltet.
Nem tudom, hogy mi a célom,
De még nincs, ki eltemet.

Egyedül maradtam.
Gondtalan gondok gondolatait
Csak mennyben tapasztaltam.
Fekete lyukba húznak jég nyakláncai.

De meg kell fogjak egy csillagot.
Univerzumot tudnék teremteni.
Ködbe borult kékes okot
Megragadnék. Kezem közé szorítani.

Soha el nem engedni a fényt,
De a lyuk elszívja a reményt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom