Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

De az az egy...

Találkoztunk, igaz, még csak egyszer,
De az az egy legyen még ezerszer!
Úgy éreztem, mintha nem volna más,
Az idő megállt, s mienk a világ.
A külvilág megszűnt, csak te voltál,
Bársonyhangoddal elvarázsoltál,
S ígéző szemed részegítő mámora
Elrepített messzi egy helyre, hol a
Felhők képei a tengerrel összemosódnak,
A Nap és a Hold pedig összefonódnak...
Ott voltam én bájadtól bódultan,
Futkározó érzelmektől csordultan.
Úgy éreztem, ez lehet a boldogság...
Szemeimben mégis a könnysokaság
Tolakodott, hogy kiszökjön börtönéből,
Megszabadulván végre a sötétségtől.
És én csak sírni akarok, szipogni,
De a kezed akarom közben fogni,
Könnytengeremben együtt elevezni,
Megölelni, szemeidben révedezni...
Csak hüppögni együtt, néha-néha nevetni,
A közös csöndet némán élvezni,
Míg az élet elszalad mellettünk tova,
És nem lesz már olyan hely, hova
Menni akarnánk, hisz az időnk lejár
Kéz a kézben, és már csak az Úr vár,
Ha vár, de ha nem vár, már nem fáj,
Hisz közös életünk volt az a báj,
Mi más embernek lesz a Mennyország...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom