Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Suttogva ég el

Azt gondolhatnák, hogy idebent minden tiszta,
nem látják a sarkokat, lapul ott por, mocsok.
A törött széklábat kezem körülfáslizta,
az omladozó váraim alatt lőpornyomok.
A levegő szorít, megfullasztja bíráit,
szem itt nem láthat, néha felsikolt a lélek,
asztal alatt egy darab kopott bútorkárpit,
elmém bugyraiban ki nem mondott bölcsességek.
A gondolathegyek egy szikrától leégnek,
hamvaik előtt a lélek röhögve vacog.
Ahol az élet és a halál összeérnek,
ott ülök, s egy vágyott álmot örökkön ringatok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom