Hibajelentés küldése

Álom volt csak

Arcodon a mosoly lelkemnek balzsama,
vigaszom minden szomorú pillanatra.
Szemed tükrében látni magam vidáman,
kéz a kézben együtt lelkem templomában.

Csacska, huncutka ráncaid a szád körül,
minden bájával együtt szívembe görbül.
Csókjaid bizsergő érzése bennem él,
mikor sírva, szerelmesen átöleltél.

Boldogan hallgattuk egymás szívverését,
együtt komponáltuk életünk zenéjét.
Nem gondoltam, hogy egy szív lehet ingatag,
két boldog gerlice között lehet harag.

Hittem, hogy csak az én csókomra szomjazol,
az vagyok, akire soha nem haragszol.
Napfényt szórtál rám, és most mégis megáztam,
szárnyakat adtál, de most mégis leszálltam.

Az lettem, akit már nem fogsz megérteni,
csak megpróbálsz gyűlölni, elfelejteni.
Az voltam, akitől csak igazat kaptál,
most mégis álmainkkal magamra hagytál.

Álom volt csak, egy kis alamizsna Tőled,
vénségemre szerelmünket összetörted.
Az arc, amit most látok, már rég nem enyém,
a szemed sugara már nem ragyog felém.

Nem erre készültem, hogy a szépet feledjem,
boldogságomat öregen újra keressem.
Oktondi öregemberként bíbelődök most,
siratom azt a fiatal szerelemharcost.