Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Komor ősz

Ősszel olyan komor minden.
A levelek is elhagyták a fákat.
Ablakon át az utat tekintem,
Hol a természet már nagyon fáradt.

Megpihen most egy kicsit,
A tél takaróját magára húzza.
Elvisel most már bárkit,
Hisz téli álmát alussza.

Majd jön a meleg Nap sugara,
Akkor lerúgja fehér takaróját.
A világot színekbe borítva
Mutatja meg a nyár arcát.

De most még szürke az élet,
Nincsenek színek a földön.
Nem mutat most semmi szépet
A természet, mely nekem a bölcsőm.

Szívesen járnám az erdők mélyét
Nyári nap melegén a fák közt,
Hol a természetben lelek békét,
Ahova a világ zaja űzött.

De most még jön a hideg tél
Csodás, fehér takaróval.
Feltámad a fagyos szél,
S ellep minket varázslattal.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom